Emlékkönyv az író és a színművész születésének 100., halálának 30. évfordulójára. Ignácz Rózsa a székelyföldi Kovásznán született, a szegedi, majd a budapesti Nemzeti Színház tagja volt 1939-ig. Ezután tudósító és író lett, 1942-ben Ferenc József-díjat kapott. Könyvei a moldvai, bukovinai, erdélyi magyarság kisebbségi létének történelmi viszontagságairól és színháztörténetünk nagy alakjairól szólnak. Az Ignácz Rózsa Emlékkönyv Neményi László és Makkai Ádám szerkesztésében hiánypótló munka, amelyről Bogdán László az alábbiakat írja: Makkai megejtően meséli el édesanyjához fűződő élményeit, a kötet közzétesz régi, elfeledett, nehezen hozzáférhető kritikákat is Ignácz Rózsa regényeiről, kezdve Illés Endre az első regényt, az Anyanyelve magyart elemző, Nyugat-beli kritikáján. Ugyanakkor közli Ignácz Rózsa néhány ismeretlen, eddig kiadatlan elbeszélését, karcolatát, tanulmányait Sinka Istvánról, Hunyady Sándorról, Reményik Zsigmondról, néhány interjúját s pár nagy terjedelmű tanulmányt is az írónő életművéről. [...] Elmondhatjuk tehát, hogy az írónő műveinek újrakiadásával, néhány nagy empátiával megírt tanulmánnyal a perújrafelvétel megkezdődött.