A Csíksomlyó ragyogása folytatása P. Lukács nagy sikerű, népszerű könyvének a Csíksomlyó titkának. A szerző olyan titkokat kutat, amelyeket híven őriz a közösségi tudattalan: az archaikus néplélek. Talán a kozmikus szakralitáshoz való örök vonzódás is indokolja, hogy a nép ragaszkodik az ősi rítusokhoz, helyet keres nekik a mindenkori jelenben... A csíksomlyói pünkösdi napkelte-nézést elnevezi pap nélküli misének és a maga sajátos világképében meg is magyarázza. Az eleven mitológia régi időkbe nyúló gyökereit kutatva, a szerző szinte önkéntelen következetességgel, de mindenképp törvényszerűen jut el a napkultusz ránk hagyományozott örökségéhez. A csíksomlyói pünkösdi napnézés így lesz élő bizonyságává az eltűntnek tekintett magyar ősvallás újra és újra fölépített omladékának, illetve válik a keresztény vallásba beépített, Csíksomlyón fellelhető különös, nyílt titokká: szertartássá. (Kozma Mária)